Csala Zsuzsa, Orbán József, Mester Tamás és a Rakonczai fivérek. Ők senki előtt nem szégyellik, hogy játszanak, hol több, hol kevesebb sikerrel.

- Én egyszer nyertem tízezer dollárt – meséli Orbán Józsi.

- Nem vagyok tulajdonképpen szenvedélybeteg - állítja Csala Zsuzsa.

- Nincs lehetetlen – magyarázza Rakonczai Viktor.

- Azt hiszem az a jó, hogy a semmiből csinálsz valamit, az az élmény – mondja Merter Tamás.

Mindannyian azt mondják, hogy nem függnek a gépektől, nem betegedtek bele Fortunába, csupán a játék szenvedélye hajtja őket.

- Elsősorban lelki eredetű probléma – mondja Lubinszki Mária. - Valamit keres az, aki szenvedélybeteg.

Lubinszki Mária pszichológus szerint, ha a hétköznapi életvezetést zavarja, ha valaki már nem ura akaratának, csak az hajtja, hogy játsszon, akkor van a baj.

Tamás saját bevallása szerint volt már nehéz helyzetben, sőt egyszer ígéretet is tett magának, hogy soha többé nem játszik. Három évig be is tartotta.

Az éppen legújabb szólóalbumával büszkélkedő Mester Tamás egyébként Orbán Józsival karöltve gyakran nyakára hág a pénztárcájának. 

- Ez betegség, az egyik legkomolyabb. Egyszer majdnem tönkretette az életemet, egyszer majdnem megmentett - meséli Tamás.

Franciaországban történt, amikor nem volt pénze a zenekarnak és az utolsó száz frankjukat a félkarú rablóra tette fel. A mai napig nem érti hogyan, de nyolcezret nyert. 

- Van az addiktív része, amiről próbáltam hosszú évtizedeken keresztül leszokni, és van a játék része, ami tök jó. Nagyon vékony a határ, nehéz, hogy mikor vagy függő, mikor kontrollál a játék téged, mikor van csak az, hogy élvezed.

Tamás többször járt Las Vegasban, volt, hogy három óra alatt lenullázták az összes hitelkártyáját, még tankolni sem maradt pénzük.

Orbán Józsi először a 80-as évek végén Las Vegasban került kapcsolatba a kaszinókkal, fellépni és videoklipet készíteni ment, szenvedélyes játékosként jött haza.

A 100 Folk Celsius bohém gombnyomója otthon saját masinát üzemeltet, ezen nem lehet veszteni. A külföldi utakon évek óta napidíjat kap a zenekartól, hogy véletlenül se veszíthessen túl sokat.

- Aki azt mondja, engem ez nem érdekel és soha életemben be nem teszem a lábam, egyszer elmegy Las Vegas-ba és meglátja a nyüzsgést, ami ott van, és meghallja, hogy csörög a pénz, nincs olyan ember, aki ne dobna be pénzt, ne próbálná ki, mert ez egy fantasztikus érzés nyerni – mondja Józsi.

Soha nem nagy tételben játszik, azt mondja, nem is engedhetné meg magának, inkább hosszan, de kicsiben fosztogat. A rulettet nem kedveli, inkább az automaták és a kártya világa köti le.

- Józsi hisz abban, hogy kell tudás, ő tudományosan nyomja a gombot – mondja Mester Tamás.

- Én ismerem a lélektanát a gépnek - állítja Józsi.

Soha nem egyedül játszanak, hiszen a társaság fontos mozgatórugója a játéknak, sőt ha valamelyikük nyer, megosztja a másikkal.

Koltai Róbert azt mondja, ha nagybátyja annak idején nem vezeti be a lóversenyzés világába, akkor biztos, hogy nem születhetett volna meg a Sose halunk meg című film. Saját élményei alapján írta és rendezte, mindez viszont szenvedélyes lóversenyzést igényelt.

Az R-Port együttes tagjai évente visszajárnak Las Vegasba, annyira megfogta őket a kaszinók hangulata. Hol veszítenek, hol nyernek, volt olyan, amikor az összes addig vásárolt ajándékot visszavitték, hogy legyen pénzük ennivalóra.

Imre játékos pályafutása még Magyarországon kezdődött, műanyag zsetonnal rulettezett és nyert, majd megfertőződött. A szenvedély nála tizenöt éve tart.

- Úgy vagyunk beprogramozva, hogy arra a két-három hétre lehet, hogy betegei leszünk a szerencsejátéknak, de okosan úgy csináljuk, hogy van egy összeg és azt mondjuk, hogy ennyit kockáztatunk, nem megyünk feljebb – magyarázza Viktor.

Sőt, ma már mielőtt elutaznának Amerikába, limitálják a bankkártyájukat, hogy többet véletlenül se veszíthessenek.

A testvérek közül Viktor az, aki nem költi el a nyereményét, Imre pedig előre kiszámolt szisztémák alapján játszik.

Csala Zsuzsa negyvenöt éve van színpadon, a feszültséget viszont játékteremben vezeti le. Ő bevallja és felvállalja, nem szégyen szerinte.

- Én nem tartom magam függőnek, mert eltelnek hetek, és nem játszom, dolgozom, eszembe sem jut – mondja Zsuzsa. - Én úgy hívom, hogy szórakozás, ha szomorú vagyok – például  sok baj történt -, akkor jobb kedvű leszek tőle, nem gondolkodom, csak figyelem a figurákat, játék.

Rulettezni ma már nem hajlandó, sokáig ugyanis Ambrussal, a Whiskey-ssel ült egy asztalnál, éppen amikor körözték.

Az automaták viszont a gyengéi, a géppel való versenyzés hajtja. Hogy mennyit a legnagyobb összeg, amit valaha nyert nem árulja el, nyugdíjasként nem telik nagy tétekre.

- Különleges íze van a nyereségnek. Az izgalom, várod, hogy most adja be, nálam, ha játszom, úgy játszom, hogy nem figyelek sehova, csak oda koncentrálok.

Las Vegas vagy éppen Budapest. A játékosok szerint az adrenalin itt is, ott is felszökik. A pénztárcájuk pedig hol kiürül, hol megtelik, de az igazi játékos a játékkedvét soha nem veszíti el.