A Step nevű együttesben kezdte pályafutását, majd létrehozta saját zenekarát, a Mester és Tanítványait. Albumuk dupla aranylemez lett, és számos díjat nyertek vele. Ezt követően az Operettszínházban az Elisabeth című musicalben játszotta az egyik főszerepet.

Ilyen sikerek után miért mentél Amerikába?

Kíváncsi voltam, hogy amit én tudok, az csak itthon elég, vagy esetleg a világ más táján is megállja a helyét. Ma már másképp gondolkozom, a karrierrel kapcsolatban nincs meg bennem az a rettentő akarás, mint annak idején.

Amikor azzal az elhatározással szálltál fel a repülőre, hogy kint fogsz élni, milyen érzések kavarogtak benned?

Eladtam a lakásomat, másfél év alatt feléltem az összes pénzem, és itthagytam a barátaimat. Komoly döntést hoztam. Aztán amikor a felhőkarcolók között álltam, azt mondtam, hogy igen, ez az a hely… Később szembe kellett néznem azzal, hogy változnak a vágyaim. Izgalmas volt az amerikai élet, de állandóan az interneten lógtam, levelezgettem és a barátaimmal beszélgettem.

Tíz évig szüneteltetted a zenélést. Amikor visszajöttél Magyarországra, elölről kellett kezdeni mindent?

Igen, nulláról kezdtem mindent, de ez nem zavart. Most azt tartom fontosnak, hogy minél több emberhez eljusson a lemezem, amiről sokan azt sem tudják, hogy megjelent. Bízom benne, hogy egy jó lemez létezése szájról szájra terjed, és ha érdekli az embereket, idővel megveszik.

Egy felmérés szerint a Mester és Tanítványai kilencvenhárom százalékos ismertséggel rendelkezett. Ez azért elég nagy szám.

Igen, de ugyanakkor a népszerűségünk csupán negyvenegy százalékos volt. Ami azt jelenti, hogy minden második ember vagy utált bennünket, vagy legalábbis nem rokonszenvezett velünk. Ennek több oka volt. Az egyik a Mester és Tanítványainak filozófiája. Azt mondtuk, hogy nem csajozunk, nem eszünk húst, nem bulizunk. Ezt halálosan komolyan gondoltuk, de elhatározásunk a ’93-as magyar valóságtól teljesen elrugaszkodott volt. A másik ok pedig, hogy mindenki azt hitte, az édesapám nyomott be engem a médiába (Mester Ákos, főszerkesztő, publicista – a szerk.), de természetesen nem így történt.

Ebben a filozófiában még mindig hiszel?

Nem, bár azóta is vegetáriánus vagyok.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy „a csajok a rosszfiúkat szeretik”. Igazi rosszfiúnak tartod magad?

A lányok valóban a rosszfiúkat szeretik, és ezért a férfiak – sajnos – kénytelenek felvenni ezt a szerepet.

Tizenhat-tizenhét évesen Rába Tímeába voltál szerelmes, és azt mondtad, ez az emlék a mai napig elkísér.

Ez igazi tiniszerelem volt, ami szerintem mindenkinek meghatározó az életében. Tímeánál minden stimmelt. Úgy néztünk ki, mint a testvérek. A mai napig jóban vagyunk, persze ő időközben már családanya lett.

Mit tudnál mondani az új lemezedről?

Olyan, mintha a meg nem jelent számok best of-ja lenne, a rossz dalok teljesen hiányoznak róla. Akkor akartam kiadni, amikor teljesen elégedett leszek vele. Ez tíz évig tartott. Most azt mondhatom, hogy nekem így nagyon tetszik.

Mindent a tökéletesig próbálsz csiszolgatni?

Csak azt, ami érdekel. Amúgy az életem egy káosz. De ami érdekel, azt szeretem jól végezni.

Édesapád azt nyilatkozta egyszer, hogy „Szeretem az én fülbevalós fiamat”.  Mikor törődött bele, hogy ezt a pályát választod?

Szerintem még nem törődött bele. Örül annak, mondta egyszer, hogy boldog vagyok, de nem tartja igazi szakmának, amit csinálok. Én nagyon szeretem az apukámat, de erősen különbözünk egymástól. Azon szokott csodálkozni, hogyan lehetek még a kellemetlen, szinte tragikus helyzetekben is nyugodt és elégedett, de én már csak ilyen vagyok.

Berende Alexa